„Beppo utcasepr� volt. Szerette a munk�j�t, �s tudta, hogy fontos munk�t v�gez…S�p�rt az utc�t lassan,de meg�ll�s n�lk�l:

l�p�s-l�legzetv�tel-s�pr�s…

Munka ut�n, ha ott �lt Mom�n�l,elmagyar�zta neki nagy gondolatait.

-L�tod,Mom�: az ember el�tt n�ha egy hossz� utca van. Azt gondoln� sz�rnyen hossz�,ennek sose �r a v�g�re,gondoln�…

Hallgatott kicsit,majd folytatta:

-Azt�n elkezdi az ember,iparkodik. �s egyre jobban iparkodik. Ah�nyszor f�ln�z, l�tja, nem lett kevesebb, ami el�tte van. M�g jobban nekiveselkedik,siet, v�g�l f�lni kezd…de az utca m�g mindig ott van el�tte.�gy nem szabad csin�lni. Sose szabad egyszerre az eg�sz utc�ra gondolni, �rted? Csak a k�vetkez� l�p�sre, a k�vetkez� l�legzetv�telre, a k�vetkez� sepr�von�sra.

Elt�prengett,majd hozz�tette:

-Akkor �r�met okoz. Ez fontos,mert akkor v�gzi j�l az ember a dolg�t…Egyszer csak �szrevessz�k, hogy l�p�sr�l-l�p�sre v�gig�rt�nk az utc�n….”

Michael Ende: Momo