Kt kis magzat beszlget egy anya mhben:
- Te hiszel a szlets utni letben?
- Termszetesen. A szlets utn valaminek kvetkeznie kell. Taln itt is
azrt vagyunk, hogy felkszljnk arra, ami ezutn kvetkezik.
- Butasg, semmifle let nem ltezik a szlets utn. Egybknt is,
hogyan nzne ki?
- Azt pontosan nem tudom, de biztosan tbb fny lesz ott, mint itt.
Taln a sajt lbunkon fogunk jrni, s majd a szjunkkal esznk.
- Ht ez ostobasg! Jrni nem lehet. s szjjal enni - ez meg vgkpp
nevetsges! Hiszen mi a kldkzsinron keresztl tpllkozunk. De mondok
n neked valamit: a szlets utni letet kizrhatjuk, mert a kldkzsinr
mr most tlsgosan rvid.
- De, de, valami biztosan lesz. Csak valsznûleg minden egy kicsit
mskppen, mint amihez itt hozzszoktunk.
- De ht onnan mg soha senki nem trt vissza! A szletssel az let
egyszerûen vget r. Klnben is, az let nem ms, mint rks zsfoltsg
a sttben.
- n nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszletnk, de mindenesetre
megltjuk a mamt, s õ majd gondoskodik rlunk.
- A mamt? Te hiszel a mamban? s szerinted õ mgis hol van?
- Ht mindentt krlttnk! Benne s neki ksznhetoen lnk.
Nlkle egyltaln nem lennnk.
- Ezt nem hiszem! n soha, semmifle mamt nem lttam, teht nyilvnval,
hogy nincs is.
- No, de nha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy nekel, s azt is
rezzk, ahogy simogatja krlttnk a vilgot. Tudod, n tnyleg azt
hiszem, hogy az igazi let mg csak ezutn vr rnk.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
