Sz�letett optimista volt. Ha valamelyik beosztottj�nak rossz napja  volt, Michael azt mondta neki, hogy a helyzet pozit�v oldal�t kell  n�znie. Annyira k�v�ncsiv� tett a term�szete, hogy egy nap odamentem  hozz� �s azt mondtam:
 "Ezt egyszeruen nem �rtem. Nem gondolkozhatsz mindig pozit�van. Hogy  csin�lod ezt?"
 Michael azt v�laszolta:
 "Ha reggel felkelek, azt mondom magamnak: "K�t lehetoseged van. V�laszthatsz, hogy j�- vagy rosszkedvu  akarsz- e lenni. Minden alkalommal, ha t�rt�nik valami, magam  v�laszthatok, hogy elszenvedoje legyek a helyzetnek, vagy tanuljak  belole. Minden alkalommal, ha odaj�n valaki hozz�m, hogy panaszkodjon, 
elfogadhatom a panaszkod�s�t vagy felh�vhatom a figyelm�t az �let  sz�ps�geire. �n a pozit�v oldalt v�lasztottam."
 "J�, rendben, de ez nem olyan egyszeru." - sz�ltam k�zbe
"De,  egyszeru." - mondta Michael, "az �let csupa v�laszt�si lehetos�gbol  �ll. Te d�nt�d el, hogyan reag�lsz a k�l�nb�zo helyzetekben.  V�laszthatsz, hogy az emberek hogyan befoly�solj�k a hangulatod.  mott�m: te d�nt�d el, hogy hogyan �led az �leted."

Elgondolkoztam  Michael szavain.
 R�vid idovel k�sobb elhagytam a Tower Industry-t, hogy �n�ll� legyek.  Szem elol t�vesztett�k egym�st, de gyakran gondoltam r�, ha �gy  d�nt�ttem, hogy �lek. N�h�ny �vvel k�sobb megtudtam, hogy Michael  s�lyos balesetet szenvedett.
 Leesett egy kb. 18 m�ter magas toronyr�l. 18 �r�s mut�t es sok hetes  intenz�v �pol�s ut�n Michaelt elbocs�tott�k a k�rh�zb�l f�mt�maszokkal  a h�t�ban.Mikor megl�togattam, megk�rdeztem, hogy �rzi mag�t. Azt  v�laszolta:
"Ha jobban lenn�k, ketto lenne belolem. Szeretn�d l�tni a 
sebemet?"
 Lemondtam r�la, de megk�rdeztem, hogy mi jatsz�dott le benne a baleset  pillanat�ban.
 "Nos, az elso, ami �tsuhant az agyamon az volt, hogy a l�nyom - aki  p�r h�t m�lva j�n vil�gra - j�l van-e? Mikor pedig a f�ld�n fek�dtem,  eml�keztem, hogy k�t lehetos�gem van: v�laszthattam, hogy �lek vagy meghalok."
 "F�lt�l? Elvesztetted az eml�kezeted?" akartam tudni Michael
 folytatta:
 "Az �pol�k val�ban j� munk�t v�geztek. V�gig azt mondogatt�k, hogy j�l  vagyok. De mikor begur�tottak a s�rgoss�gire, l�ttam az orvosok �s  nov�rek arckifejez�s�t, ami azt jelentette: 'Halott ember.' �s tudtam,  hogy �t kell vennem az ir�ny�t�st."
 "Mit csin�lt�l?" k�rdeztem tole.
 "Nos, mikor egy felv�telis nov�rke hangosan megk�rdezte, hogy 
allergi�s vagyok-e valamire, igennel v�laszoltam. Az orvosok es 
nov�rek cs�ndben v�rt�k a v�laszom. M�ly levegot v�ve visszaord�tottam:
'A gravit�ci�ra!' Az eg�sz csapat nevetett, 
elmagyar�ztam nekik: az �letet v�lasztottam. Teh�t �gy oper�ltak meg,  mintha �lo lenn�k �s nem halott."