Született optimista volt. Ha valamelyik beosztottjának rossz napja  volt, Michael azt mondta neki, hogy a helyzet pozitív oldalát kell  néznie. Annyira kíváncsivá tett a természete, hogy egy nap odamentem  hozzá és azt mondtam:
 "Ezt egyszeruen nem értem. Nem gondolkozhatsz mindig pozitívan. Hogy  csinálod ezt?"
 Michael azt válaszolta:
 "Ha reggel felkelek, azt mondom magamnak: "Két lehetoseged van. Választhatsz, hogy jó- vagy rosszkedvu  akarsz- e lenni. Minden alkalommal, ha történik valami, magam  választhatok, hogy elszenvedoje legyek a helyzetnek, vagy tanuljak  belole. Minden alkalommal, ha odajön valaki hozzám, hogy panaszkodjon, 
elfogadhatom a panaszkodását vagy felhívhatom a figyelmét az élet  szépségeire. Én a pozitív oldalt választottam."
 "Jó, rendben, de ez nem olyan egyszeru." - szóltam közbe
"De,  egyszeru." - mondta Michael, "az élet csupa választási lehetoségbol  áll. Te döntöd el, hogyan reagálsz a különbözo helyzetekben.  Választhatsz, hogy az emberek hogyan befolyásolják a hangulatod.  mottóm: te döntöd el, hogy hogyan éled az életed."

Elgondolkoztam  Michael szavain.
 Rövid idovel késobb elhagytam a Tower Industry-t, hogy önálló legyek.  Szem elol tévesztettük egymást, de gyakran gondoltam rá, ha úgy  döntöttem, hogy élek. Néhány évvel késobb megtudtam, hogy Michael  súlyos balesetet szenvedett.
 Leesett egy kb. 18 méter magas toronyról. 18 órás mutét es sok hetes  intenzív ápolás után Michaelt elbocsátották a kórházból fémtámaszokkal  a hátában.Mikor meglátogattam, megkérdeztem, hogy érzi magát. Azt  válaszolta:
"Ha jobban lennék, ketto lenne belolem. Szeretnéd látni a 
sebemet?"
 Lemondtam róla, de megkérdeztem, hogy mi jatszódott le benne a baleset  pillanatában.
 "Nos, az elso, ami átsuhant az agyamon az volt, hogy a lányom - aki  pár hét múlva jön világra - jól van-e? Mikor pedig a földön feküdtem,  emlékeztem, hogy két lehetoségem van: választhattam, hogy élek vagy meghalok."
 "Féltél? Elvesztetted az emlékezeted?" akartam tudni Michael
 folytatta:
 "Az ápolók valóban jó munkát végeztek. Végig azt mondogatták, hogy jól  vagyok. De mikor begurítottak a sürgosségire, láttam az orvosok és  novérek arckifejezését, ami azt jelentette: 'Halott ember.' És tudtam,  hogy át kell vennem az irányítást."
 "Mit csináltál?" kérdeztem tole.
 "Nos, mikor egy felvételis novérke hangosan megkérdezte, hogy 
allergiás vagyok-e valamire, igennel válaszoltam. Az orvosok es 
novérek csöndben várták a válaszom. Mély levegot véve visszaordítottam:
'A gravitációra!' Az egész csapat nevetett, 
elmagyaráztam nekik: az életet választottam. Tehát úgy operáltak meg,  mintha élo lennék és nem halott."